Tavaszi szünet óta vártuk az egyre közeledő májust, készültünk, hogy a családjainktól távol töltsünk egy tanítási hetet. Ebbe a készülésbe belefért néhány tanóra végi beszélgetés tanárainkkal, de ahogy közeledett az idő történelem órán is beszéltünk az általunk meglátogatni készült országok és Magyarország kapcsolatáról, s interaktív feladatokat is készítettek nekünk. Május első hétfőjén, amikor a többi iskolatársunk még a másik oldalára feküdt, mi busszal nekiindultunk, hogy átszeljük az országot és a teljes hetet Szlovéniában és Horvátországban töltsük.
Az első nap egy szlovén-magyar kétnyelvű iskolába mentünk Göntérházára, ahol az Igazgató fogadott minket, és mutatta be az iskolájukat. Ezen a napon Lendva várát néztük még meg, valamint a Szent István templomot és idegenvezetőnk sokat mesélt magáról a városról is. Ekkor foglalhattuk el szállásunkat, mely két éjszakára lett a miénk, Hodoson. Az első nap újdonságával töltekezve, az utazás fáradalmaival kerültünk ágyba, másnap pedig elindultunk, hogy egy újabb magyar vonatkozást ismerhessünk meg Szlovéniában. A Hancsik tanyán egy önellátó gazdaságban tettünk látogatást, ahol megismerkedtünk a gazdaság minden szegletével, itt, kötelező volt „ennyi és innyi” is így az általunk sütött perecek mellé fürjtojást kóstoltunk, de helyi jellegzetességekkel is ismerkedtünk. Ezen a napon kirándultunk fel a Hármas Határ Kőhöz. Élveztük, hogy percenként változtattuk meg épp melyik országban állunk: Ausztriában, Szlovéniában vagy hazánkban. Ezt az éjszakát is Hodoson töltöttük, másnap reggel újra buszra szállva Fiuméig mentünk, ahol magyar emlékeket kerestünk, hiszen ez a kikötő volt régen az Osztrák Magyar Monarchia tengeri kapuja. Másnap egy életre szóló élményben részesülhettünk, amikor a tengerben fürödtünk. Hideg volt, sós, de akkor is nagyon megérte! Innen az utunk csütörtökön Eszékre vezetett, ahol a váron kívül, más nevezetességekkel is megismerkedhettünk, és sajnos néhol még mindig láthattuk a délszláv háború nyomait. Pénteken innen egy fagyizás után indultunk hazavezető hosszú utunkra.
Fáradtan, de sok élménnyel gazdagodva érkeztünk haza. Így egy hét távlatából is emlegetjük még, az ott töltött időt, az ott szerzett élményeket. Köszönjük ezt osztályfőnökünknek és kísérő tanárainknak!
Szabó Richárd
Szabó Zsombor
