1. nap
Almágyi Alapiskola és Óvoda
Első úticélunk az almágyi alapiskolában vezetett. Az igazgatóhelyettes asszony nagyon kedvesen fogadta csoportunkat. Velünk egykorú, magyar anyanyelvű gyerekekkel ismerkedhettünk meg. Kezdetben mi is és ők is furán méregettük egymást.
Aztán az egyik fiú egy Remenyik Sándor verset szavalt el nekünk, hihetetlenül ügyes volt, mint később kiderült országos szavalóversenyen is indult ezzel a verssel, és szép eredményt ért el.
Némi technikai kihívás után sikerült nekünk is levetítenünk városunk és iskolánk bemutatkozóját a 7. a osztályosok közreműködésével.
Mindezek után már kötetlenebbül elegyedtünk beszédbe az ottani diákokkal, akikről kiderült, hogy ugyan más országban élnek, de a magyarságukat, szokásaikat, hagyományaikat féltve őrzik. Végig vezettek az iskolájukon, ahol egyben óvoda is működik. Mint megtudtuk magyarországi támogatással folyamatosan újítják az épületet, és a tantermeket. A szívélyes fogadtatás, a kötelező csoportkép és egy kis reggeli elfogyasztása után Fülek felé vettük utunkat.
Füleki vár
Itt csatlakozott hozzánk Judit néni, az idegenvezetőnk, aki utunk végéig, Kassáig kalauzolt bennünket a magyar emlékhelyeken.
A várban megismerkedhettünk a vár és a település történetével az őskortól napjainkig. A középkorból fennmaradt használati eszközök, díszek, viseletek, fegyverek, páncélok közül a lányoknak, de még a tanárnéniknek is az ékszerek tetszettek a legjobban. Nem csoda! 🙂
Ha lehetőségük lett volna rá, biztosan fel is próbálták volna ezeket a míves csecsebecséket.
Rozsnyói séta
Nagy szerencsénk volt az időjárással, nem is gondoltuk volna még itthon, hogy a dzsekikre alig lesz szükségünk.
A „Rózsák városa”, melyet II. Rákóczi Ferenc is nagyon kedvelt, innen kormányozta a fennhatósága alá tartozó országrészeket.
A városnév eredetét egy kedves monda magyarázza. A mai város helyén régen egy hegy állott, hol pásztorfiú legeltette a nyáját. Történt, hogy az egyik tinó kolompja elveszett. Buzgón kereste a pásztorfiú, de nem lelte sehol. Helyette azonban arany ércből való gyönyörű hármas rózsa akadt kezei közé. Ezt a kincset tündérré változott kedvese juttatta hozzá. Boldogan csókolta meg a pásztorfiú a rózsát s pihenőre tért. Azt álmodta, hogy nagy halom aranyon fekszik, és fejét tündérkedvese ölébe hajtja. A tündér pedig ilyen szavakat súgott a fülébe: „Gazdag leszel, de boldog csak a tündérvilágban.”
Mikor felébredt, a királyhoz sietett és engedelmével ásni kezdett a hegyen, melynek gyomrában tömérdek nemes ércet talált. A csoda és a kincs híre hamar elterjedt.
Ez a három rózsa van a város címerében.
A város német neve is erre utal: Rosenauból, ami rózsaligetet jelent.
A bányásztelepülést német telepesek alapították, a lakosok fő foglalkozása az ezüstbányászat volt.
Négyzet alakú főtere a legnagyobb középkori tér Szlovákiában, közepén az őrtoronnyal és a székesegyházzal a szomszédságában. Ha régen az éppen arra sétáló városlakók nem látták az őrt a toronyban, akkor a téren álló harangot kezdték húzni, hogy figyelmeztessék, nincs a helyén.
Andrássy Franciska grófné az özvegyek, árvák jóságos szívű támogatójának szobra a főtéren áll, de sajnos még téli takarójától nem szabadították meg ottjártunkkor.
Ellenben megtekinthettük az Andrássy György építtette ispotályt, mely az első kórház volt a városban.
Itt kaptunk egy kis szabadidőt, hogy feltétlenül megkóstolhassuk a város fagyikínálatát. Jelentjük, nagyon finom volt, jólesett a melegben.
Mauzóleum
Andrássy Dénes és felesége, Franciska nevét az utunk végére jól megtanultuk.
Nagy szerelem volt az övék, mivel Dénes rangon alul házasodott, és ezért családja kitagadta őt. Németországban telepedtek le, de végső nyughelyüket a betléri Andrássy-kastélytól tíz percnyi autóútra található Andrássy-mauzóleumban találjuk. Nem akart őseivel azonos helyen nyugodni, ezért emeltette ezt a különös síremléket. Még Franciska eredeti sírkövét is hazahozatta Münchenből. A mauzóleum mögött imádott tacskójuknak emeltettek kőszobrot, aki 20 évet töltött velük. Bizony 20 évet, ez komoly matuzsálemi kor egy kutya életében.
Az első szobrot sajnos széttörték, mert annak drágakőből voltak a szemei.
Mindketten sokat tettek az emberekért. Andrássy Dénes és felesége gyermektelenek voltak, 36 évig éltek boldog házasságban, és ezidő alatt rengeteget adományoztak iskolák, kórházak, árvaházak, szegényházak, múzeumok építésére. Andrássyék voltak az elsők, akik nyugdíjat kezdtek fizetni a nagybirtokaik megöregedett alkalmazottainak. A helybéliek szerették őket, nem véletlen, hogy hálából emléktáblát készítettek a házaspárnak. Franciskának fekete márvány emlékművet állíttattak, a róla elnevezett téren, Krasznahorka váralja közepén.
A falu fölött megcsodáltuk Krasznahorka lenyűgöző, impozáns várát, melyet már 10 éve nem lehet látogatni, mert egy villám tüzet okozott, és nagy kárt tett benne.
Gömörhorka – Kövirózsa Panzió
A Szlovák Karszt Nemzeti Park kapujánál épült szállásunk, a Kövirózsa panzió. A park közelségét, a természettel való érintkezést a kert biztosította.
Nagyon szuper szobákban voltunk elszállásolva, minden szoba saját fürdőszobával rendelkezett. A tágas közösségi terek az esti játékok, beszélgetések ideális színtere volt. Nagyon kedvesek, mosolygósak voltak a szállásadóink, ízletes, bőséges ételekkel indítottak minket útnak reggelente, és vártak haza vacsorára.
E sok kedvességet igyekeztünk mi is viszonozni, meg is dicsérték a csoportot az utolsó napon.
2. nap
Késmárk
Másnap reggel a Szepesség felé vettük utunkat. Kissé ugyan fáradtak voltunk, hisz az esti beszélgetések elhúzódtak.
Útközben átkeltünk az Alacsony-Tátrán, mely igazi hajtűkanyarokkal volt tarkítva, így próbára tette a gyomrunkat. De megérte, azt is megtudtuk Judit nénitől, hogy itt rengeteg szép barlangot lehet felkeresni, köztük a dobsinai jégbarlangot is. A hegy másik oldalán egyszercsak a Magas-Tátra lenyűgöző, havas
csúcsai tárultak elénk. Nagy szerencsénk volt, hogy ismét tiszta, napos időt fogtunk ki. Késmárkon két templomot látogattunk meg. A régebbi belseje fa borítású, emiatt különleges. Az újabban található Tkököly Imre síremléke. Tiszteletadás után Lőcse felé vettük az irányt.
Lőcse
Késmárk és Lőcse között úgy nevezett 100 éves háború dúlt. Abban vetélkedtek, ki nyeri el a kereskedők megállításának jogát. Ez azt jelentette, hogy a kereskedőknek kötelező volt ezeknél a városoknál megállni és a portékáikat kínálni. Ezt a háborút Lőcse nyerte meg. Mindkét városban rendezett, színes házak fogadtak, köszönhetően, hogy itt szászok laktak korábban, akiket aztán kitelepítettek, és soha többé nem térhettek vissza otthonaikba. Már csak turistaként látogathatják leszármazottaik ezeket a városokat.
A lőcsei városházán megtudhattuk, hogyan is nézett ki a Jókai Mór regényéből ismert lőcsei fehér asszony, Korponay Julianna. A városházánál áll egy nagy rózsaszínű ház, mely a történészek szerint az ő szülőháza volt.
Szerencsére itt is kaptunk Kriszti nénitől és Marianna nénitől egy kis szabadidőt, mely már nekik is nagyon kellett , Judit néni pedig készséggel elárulta a legjobb fagyis GPS koordinátáit. Ismételten nem csalódtunk, sőt finom nyalókára is leltünk az egyik közeli boltban. A fiúk persze éhesek voltak, így ők hot-dogozni mentek.
Szepesváralja
Ezt a napot a Szepesi vár és a közelében fekvő Szepesváralja mellett található Szepesi Káptalan területén tett sétával zártuk. Mivel itt korábban csak magasabb rangú papok (érsekek, püspökök) laktak, egykor „Felvidék Vatikánjának” nevezték.
Az itt álló székesegyház az Egri csillagokból ismert Mekcsey István végső nyughelye.
3. nap
Szádelői- völgy
A szádellői szurdokvölgyben próbára tettük állóképességünket. 6 km-t gyalogoltunk oda vissza, 440 m szintkülönbséggel. Az előörs gyorsan menetelt Judit nénivel a menedékházig, lógó nyelvvel ugyan, de a vége is beért a célba.
A Szádelői-völgy a Gömör-Tornai-karszt legszebb és legnépszerűbb kirándulóhelye. A völgy Szádelő falu végén található . Az elnevezés a régi magyar „szád”, azaz nyílás, és „elő”, azaz elülső rész szavakból származik. A karsztvidék szlovákiai oldalán, a magyar határtól pár kilométerre fekvő 3 km hosszú, 2-300 méter mély, látványos szurdokvölgyben gigászi, vakítóan fehér mészkősziklafalak, tornyok közt követtük a kényelmes tanösvény útvonalát.
Hol balra, hol jobbra bukkan elő a Szár-patak, amely csobogókat, zúgókat, kisebb vízeséseket alkot, és morajlását helyenként púpos kőtömbök, törött gerincű sziklahátak visszhangozzák.
Jól látható a völgy jellegzetes sziklaképződménye, a 105 méter magas Cukorsüveg is.
A táj geológiájáról, különleges növény- és állatvilágáról a tanösvény tábláiról tájékozódhatunk, amelyeken szlovák, angol és magyar nyelven is olvashatók voltak az információk.
A látvány minden kirándulónak felejthetetlen volt. Azért nagyon örültünk, amikor elértük a út végén található menedékházat, melynek udvarán újra kisgyermeknek érezhettük magunkat. Igazán jól tettük, hogy egy kicsit pihentünk, mert érdekes módon az út lefelé hosszabbnak tűnt.
Másnap mindenkinek garantáltan izomláza lett!
Kassa
A völgytől Kassa csupán 38 km-re fekszik. Utolsó úticélunk felé tartottunk, innen már csak hazafelé vitt a busz minket.
Kassa magyarok által egyik leglátogatottabb nevezetessége Rákóczi fejedelem rodostói házának a pontos másolata, mely a középkori városfal erődrendszerének legrégebben megmaradt részlete, a Hóhérbástya udvarában áll. 1943-ban építették fel a fejedelem ebédlőházának mását, mely ma a Kelet-Szlovákiai Múzeum népszerű kiállításaként mutatja be a szabadságharc vezetőjének mindennapjait, személyes tárgyait – a rodostói kelet hangulatával fűszerezve.
Szent Erzsébet-székesegyház
A Felvidék legszebb gótikus katedrálisa, Rákóczi fejedelem végső nyughelye
A fennmaradt gótikus templomok sorában a kassai dóm, a város szimbóluma, ami nemcsak a régió, de a közép-európai egyházi építészet kétségkívül párját ritkító alkotása. A templom legszebb és legértékesebb műkincse a gazdagon díszített gótikus főoltár, legnépszerűbb látnivalója pedig vezérlő fejedelmünk II. Rákóczi Ferenc kriptája.
A fejedelem szarkofágja mellett lehajtott fejjel adóztunk emlékének, és elhelyeztük emlékkoszorúnkat. Sajnos nem engedték meg, hogy elénekeljük a Himnuszt, de az egyperces néma csönd alatt magában mindenki énekelte nemzeti énekünket. Itt ért véget 3 napos utunk.
